Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



From the stem of botránkozik +‎ -ány. Created by Pál Szemere during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.


  • IPA(key): [ˈbotraːɲ]
  • Hyphenation: bot‧rány


botrány (plural botrányok)

  1. scandal (incident that brings disgrace)


Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative botrány botrányok
accusative botrányt botrányokat
dative botránynak botrányoknak
instrumental botránnyal botrányokkal
causal-final botrányért botrányokért
translative botránnyá botrányokká
terminative botrányig botrányokig
essive-formal botrányként botrányokként
inessive botrányban botrányokban
superessive botrányon botrányokon
adessive botránynál botrányoknál
illative botrányba botrányokba
sublative botrányra botrányokra
allative botrányhoz botrányokhoz
elative botrányból botrányokból
delative botrányról botrányokról
ablative botránytól botrányoktól
Possessive forms of botrány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. botrányom botrányaim
2nd person sing. botrányod botrányaid
3rd person sing. botránya botrányai
1st person plural botrányunk botrányaink
2nd person plural botrányotok botrányaitok
3rd person plural botrányuk botrányaik