bélelt

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

bélel (to line) +‎ -t

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbeːlɛlt]
  • Hyphenation: bé‧lelt
  • Rhymes: -ɛlt

Verb

[edit]

bélelt

  1. third-person singular indicative past indefinite of bélel

Participle

[edit]

bélelt

  1. past participle of bélel

Adjective

[edit]

bélelt (comparative béleltebb, superlative legbéleltebb)

  1. lined, padded (having a lining, an inner layer or covering)
    prémmel bélelt kabáta coat lined with fur, a fur-lined coat
  2. filled, loaded
    jól bélelt erszénya well-furnished purse
  3. (figuratively) In the expression: búval bélelt (sad, gloomy), literally: "lined with sorrow".

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative bélelt béleltek
accusative béleltet bélelteket
dative béleltnek bélelteknek
instrumental bélelttel béleltekkel
causal-final béleltért béleltekért
translative béleltté béleltekké
terminative béleltig béleltekig
essive-formal béleltként béleltekként
essive-modal
inessive béleltben béleltekben
superessive bélelten bélelteken
adessive béleltnél bélelteknél
illative béleltbe béleltekbe
sublative béleltre béleltekre
allative bélelthez béleltekhez
elative béleltből béleltekből
delative béleltről béleltekről
ablative bélelttől béleltektől
non-attributive
possessive - singular
bélelté bélelteké
non-attributive
possessive - plural
béleltéi béleltekéi

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • bélelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bélelt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).