címkéik

Hungarian

Etymology

címke +‎ -ik (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡siːmkeːjik], [ˈt͡simkeːjik]
• Hyphenation: cím‧ké‧ik

Noun

címkéik

1. third-person plural multiple-possession possessive of címke

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	címkéik
accusative	—	címkéiket
dative	—	címkéiknek
instrumental	—	címkéikkel
causal-final	—	címkéikért
translative	—	címkéikké
terminative	—	címkéikig
essive-formal	—	címkéikként
essive-modal	—	címkéikül
inessive	—	címkéikben
superessive	—	címkéiken
adessive	—	címkéiknél
illative	—	címkéikbe
sublative	—	címkéikre
allative	—	címkéikhez
elative	—	címkéikből
delative	—	címkéikről
ablative	—	címkéiktől
non-attributive possessive - singular	—	címkéiké
non-attributive possessive - plural	—	címkéikéi