cinke

See also: çinke

Hungarian

Etymology

An onomatopoeia.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡siŋkɛ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: cin‧ke
• Rhymes: -kɛ

Noun

cinke (plural cinkék)

1. tit, titmouse (bird), especially the great tit

   Synonym: cinege

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	cinke	cinkék
accusative	cinkét	cinkéket
dative	cinkének	cinkéknek
instrumental	cinkével	cinkékkel
causal-final	cinkéért	cinkékért
translative	cinkévé	cinkékké
terminative	cinkéig	cinkékig
essive-formal	cinkeként	cinkékként
essive-modal	—	—
inessive	cinkében	cinkékben
superessive	cinkén	cinkéken
adessive	cinkénél	cinkéknél
illative	cinkébe	cinkékbe
sublative	cinkére	cinkékre
allative	cinkéhez	cinkékhez
elative	cinkéből	cinkékből
delative	cinkéről	cinkékről
ablative	cinkétől	cinkéktől
non-attributive possessive – singular	cinkéé	cinkéké
non-attributive possessive – plural	cinkééi	cinkékéi

Possessive forms of cinke

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	cinkém	cinkéim
2nd person sing.	cinkéd	cinkéid
3rd person sing.	cinkéje	cinkéi
1st person plural	cinkénk	cinkéink
2nd person plural	cinkétek	cinkéitek
3rd person plural	cinkéjük	cinkéik

Further reading

• cinke , mostly redirecting to cinege in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• cinke, partly redirecting to cinege in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).

Lithuanian

Pronunciation

• IPA^(key): [¹ˈt͡sʲɪŋʲkʲɛ]
• Rhymes: -ɪŋʲkʲɛ
• Syllabification: ci̇̀n‧ke

Noun

ci̇̀nke

1. locative/vocative singular of ci̇̀nkas