csalogány

Hungarian

Etymology

csal +‎ -og + -ány, created by Ferenc Kazinczy during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɒloɡaːɲ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: csa‧lo‧gány
• Rhymes: -aːɲ

Noun

csalogány (plural csalogányok)

1. (chiefly poetic) nightingale (bird)

   Synonym: fülemüle

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	csalogány	csalogányok
accusative	csalogányt	csalogányokat
dative	csalogánynak	csalogányoknak
instrumental	csalogánnyal	csalogányokkal
causal-final	csalogányért	csalogányokért
translative	csalogánnyá	csalogányokká
terminative	csalogányig	csalogányokig
essive-formal	csalogányként	csalogányokként
essive-modal	—	—
inessive	csalogányban	csalogányokban
superessive	csalogányon	csalogányokon
adessive	csalogánynál	csalogányoknál
illative	csalogányba	csalogányokba
sublative	csalogányra	csalogányokra
allative	csalogányhoz	csalogányokhoz
elative	csalogányból	csalogányokból
delative	csalogányról	csalogányokról
ablative	csalogánytól	csalogányoktól
non-attributive possessive - singular	csalogányé	csalogányoké
non-attributive possessive - plural	csalogányéi	csalogányokéi

Possessive forms of csalogány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csalogányom	csalogányaim
2nd person sing.	csalogányod	csalogányaid
3rd person sing.	csalogánya	csalogányai
1st person plural	csalogányunk	csalogányaink
2nd person plural	csalogányotok	csalogányaitok
3rd person plural	csalogányuk	csalogányaik

Derived terms

Expressions

• a nemzet csalogánya

 

Further reading

• csalogány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• csalogány in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)