csapattárs

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

csapat (team) +‎ társ (mate)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈt͡ʃɒpɒtːaːrʃ]
  • Hyphenation: csa‧pat‧társ

Noun[edit]

csapattárs (plural csapattársak)

  1. teammate

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative csapattárs csapattársak
accusative csapattársat csapattársakat
dative csapattársnak csapattársaknak
instrumental csapattárssal csapattársakkal
causal-final csapattársért csapattársakért
translative csapattárssá csapattársakká
terminative csapattársig csapattársakig
essive-formal csapattársként csapattársakként
essive-modal
inessive csapattársban csapattársakban
superessive csapattárson csapattársakon
adessive csapattársnál csapattársaknál
illative csapattársba csapattársakba
sublative csapattársra csapattársakra
allative csapattárshoz csapattársakhoz
elative csapattársból csapattársakból
delative csapattársról csapattársakról
ablative csapattárstól csapattársaktól
Possessive forms of csapattárs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csapattársam csapattársaim
2nd person sing. csapattársad csapattársaid
3rd person sing. csapattársa csapattársai
1st person plural csapattársunk csapattársaink
2nd person plural csapattársatok csapattársaitok
3rd person plural csapattársuk csapattársaik