cseh

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: Cseh

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Czech Čech (Czech).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛ] The h is pronounced only if the suffix starts with a vowel in inflected forms.
  • (file)

Adjective[edit]

cseh (not comparable)

  1. Czech (of or pertaining to the Czech Republic, its people or language)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative cseh csehek
accusative csehet cseheket
dative csehnek cseheknek
instrumental csehvel csehekkel
causal-final csehért csehekért
translative csehvé csehekké
terminative csehig csehekig
essive-formal csehként csehekként
essive-modal
inessive csehben csehekben
superessive csehen cseheken
adessive csehnél cseheknél
illative csehbe csehekbe
sublative csehre csehekre
allative csehhez csehekhez
elative csehből csehekből
delative csehről csehekről
ablative csehtől csehektől

Noun[edit]

cseh (plural csehek)

  1. Czech (person)
  2. (singular only) Czech (language)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative cseh csehek
accusative csehet cseheket
dative csehnek cseheknek
instrumental csehvel csehekkel
causal-final csehért csehekért
translative csehvé csehekké
terminative csehig csehekig
essive-formal csehként csehekként
essive-modal
inessive csehben csehekben
superessive csehen cseheken
adessive csehnél cseheknél
illative csehbe csehekbe
sublative csehre csehekre
allative csehhez csehekhez
elative csehből csehekből
delative csehről csehekről
ablative csehtől csehektől
Possessive forms of cseh
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csehem cseheim
2nd person sing. csehed cseheid
3rd person sing. csehe csehei
1st person plural csehünk cseheink
2nd person plural csehetek cseheitek
3rd person plural csehük cseheik

Derived terms[edit]