cseh

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: Cseh

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowing from Czech Čech (Czech).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛ] (if it has no suffix or if its suffix starts with a consonant, e.g. csehnek)
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛɦ] (in inflected forms when followed by a vowel, e.g. csehek)
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛx] (another pronunciation variant, regardless of any subsequent sounds)[1]
  • Audio:(file)
  • Rhymes: -t͡ʃɛ

Adjective

[edit]

cseh (not comparable)

  1. Czech (of or pertaining to the Czech Republic, its people or language)

Declension

[edit]

Also see the noun section for alternative forms.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative cseh csehek
accusative csehet cseheket
dative csehnek cseheknek
instrumental csehvel csehekkel
causal-final csehért csehekért
translative csehvé csehekké
terminative csehig csehekig
essive-formal csehként csehekként
essive-modal csehül
inessive csehben csehekben
superessive csehen cseheken
adessive csehnél cseheknél
illative csehbe csehekbe
sublative csehre csehekre
allative csehhez csehekhez
elative csehből csehekből
delative csehről csehekről
ablative csehtől csehektől
non-attributive
possessive - singular
csehé cseheké
non-attributive
possessive - plural
csehéi csehekéi

Noun

[edit]

cseh (countable and uncountable, plural csehek)

  1. Czech (person)
  2. Czech (language)

Declension

[edit]

The singular instrumental and translative case may differ depending on the dialect. When the word is pronounced with a silent H, they are csehvel and csehvé, respectively, but for speakers who pronounce the H, the corresponding forms will be csehhel and csehhé.[2]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative cseh csehek
accusative csehet cseheket
dative csehnek cseheknek
instrumental csehvel csehekkel
causal-final csehért csehekért
translative csehvé csehekké
terminative csehig csehekig
essive-formal csehként csehekként
essive-modal
inessive csehben csehekben
superessive csehen cseheken
adessive csehnél cseheknél
illative csehbe csehekbe
sublative csehre csehekre
allative csehhez csehekhez
elative csehből csehekből
delative csehről csehekről
ablative csehtől csehektől
non-attributive
possessive - singular
csehé cseheké
non-attributive
possessive - plural
csehéi csehekéi
Possessive forms of cseh
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csehem cseheim
2nd person sing. csehed cseheid
3rd person sing. csehe csehei
1st person plural csehünk cseheink
2nd person plural csehetek cseheitek
3rd person plural csehük cseheik

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

References

[edit]
  1. ^ Balázs Sinkovics, Gyula Zsigri: A H-ra vonatkozó megszorítások történeti változásai in A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei vol. 4, JATE Press, 2005
  2. ^ Section 82e in A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás (’The Rules of Hungarian Orthography, 12th edition’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2015. →ISBN

Further reading

[edit]
  • cseh in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • cseh in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).