csendőrség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

csendőr +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛndøːrʃeːɡ]
  • Hyphenation: csend‧őr‧ség

Noun[edit]

csendőrség ‎(plural csendőrségek)

  1. gendarmerie

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative csendőrség csendőrségek
accusative csendőrséget csendőrségeket
dative csendőrségnek csendőrségeknek
instrumental csendőrséggel csendőrségekkel
causal-final csendőrségért csendőrségekért
translative csendőrséggé csendőrségekké
terminative csendőrségig csendőrségekig
essive-formal csendőrségként csendőrségekként
essive-modal
inessive csendőrségben csendőrségekben
superessive csendőrségen csendőrségeken
adessive csendőrségnél csendőrségeknél
illative csendőrségbe csendőrségekbe
sublative csendőrségre csendőrségekre
allative csendőrséghez csendőrségekhez
elative csendőrségből csendőrségekből
delative csendőrségről csendőrségekről
ablative csendőrségtől csendőrségektől
Possessive forms of csendőrség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csendőrségem csendőrségeim
2nd person sing. csendőrséged csendőrségeid
3rd person sing. csendőrsége csendőrségei
1st person plural csendőrségünk csendőrségeink
2nd person plural csendőrségetek csendőrségeitek
3rd person plural csendőrségük csendőrségeik