Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



  • IPA(key): [ˈt͡sukːini]
  • Hyphenation: cuk‧ki‧ni


cukkini (plural cukkinik)

  1. zucchini (US), courgette (UK)


Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative cukkini cukkinik
accusative cukkinit cukkiniket
dative cukkininek cukkiniknek
instrumental cukkinivel cukkinikkel
causal-final cukkiniért cukkinikért
translative cukkinivé cukkinikké
terminative cukkiniig cukkinikig
essive-formal cukkiniként cukkinikként
inessive cukkiniben cukkinikben
superessive cukkinin cukkiniken
adessive cukkininél cukkiniknél
illative cukkinibe cukkinikbe
sublative cukkinire cukkinikre
allative cukkinihez cukkinikhez
elative cukkiniből cukkinikből
delative cukkiniről cukkinikről
ablative cukkinitől cukkiniktől
Possessive forms of cukkini
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. cukkinim cukkinijeim
2nd person sing. cukkinid cukkinijeid
3rd person sing. cukkinije cukkinijei
1st person plural cukkinink cukkinijeink
2nd person plural cukkinitek cukkinijeitek
3rd person plural cukkinijük cukkinijeik