deklináció
See also: deklinacio
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin declinatio.[1] With -áció ending.
Pronunciation
Noun
deklináció (plural deklinációk)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | deklináció | deklinációk |
| accusative | deklinációt | deklinációkat |
| dative | deklinációnak | deklinációknak |
| instrumental | deklinációval | deklinációkkal |
| causal-final | deklinációért | deklinációkért |
| translative | deklinációvá | deklinációkká |
| terminative | deklinációig | deklinációkig |
| essive-formal | deklinációként | deklinációkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | deklinációban | deklinációkban |
| superessive | deklináción | deklinációkon |
| adessive | deklinációnál | deklinációknál |
| illative | deklinációba | deklinációkba |
| sublative | deklinációra | deklinációkra |
| allative | deklinációhoz | deklinációkhoz |
| elative | deklinációból | deklinációkból |
| delative | deklinációról | deklinációkról |
| ablative | deklinációtól | deklinációktól |
| non-attributive possessive - singular |
deklinációé | deklinációké |
| non-attributive possessive - plural |
deklinációéi | deklinációkéi |
| Possessive forms of deklináció | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | deklinációm | deklinációim |
| 2nd person sing. | deklinációd | deklinációid |
| 3rd person sing. | deklinációja | deklinációi |
| 1st person plural | deklinációnk | deklinációink |
| 2nd person plural | deklinációtok | deklinációitok |
| 3rd person plural | deklinációjuk | deklinációik |
Synonyms
Derived terms
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN