detonáció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Detonation[1] with +‎ -áció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈdɛtonaːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: de‧to‧ná‧ció

Noun[edit]

detonáció (plural detonációk)

  1. detonation

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative detonáció detonációk
accusative detonációt detonációkat
dative detonációnak detonációknak
instrumental detonációval detonációkkal
causal-final detonációért detonációkért
translative detonációvá detonációkká
terminative detonációig detonációkig
essive-formal detonációként detonációkként
essive-modal
inessive detonációban detonációkban
superessive detonáción detonációkon
adessive detonációnál detonációknál
illative detonációba detonációkba
sublative detonációra detonációkra
allative detonációhoz detonációkhoz
elative detonációból detonációkból
delative detonációról detonációkról
ablative detonációtól detonációktól
Possessive forms of detonáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. detonációm detonációim
2nd person sing. detonációd detonációid
3rd person sing. detonációja detonációi
1st person plural detonációnk detonációink
2nd person plural detonációtok detonációitok
3rd person plural detonációjuk detonációik

Synonyms[edit]

References[edit]