dezertőr

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Deserteur, from French déserteur ‎(deserter)[1], from déserter ‎(to desert) with +‎ -őr ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈdɛzɛrtøːr/
  • Hyphenation: de‧zer‧tőr

Noun[edit]

dezertőr ‎(plural dezertőrök)

  1. deserter

Declension[edit]

Inflection (plural in -ök, front rounded harmony)
singular plural
nominative dezertőr dezertőrök
accusative dezertőrt dezertőröket
dative dezertőrnek dezertőröknek
instrumental dezertőrrel dezertőrökkel
causal-final dezertőrért dezertőrökért
translative dezertőrré dezertőrökké
terminative dezertőrig dezertőrökig
essive-formal dezertőrként dezertőrökként
essive-modal
inessive dezertőrben dezertőrökben
superessive dezertőrön dezertőrökön
adessive dezertőrnél dezertőröknél
illative dezertőrbe dezertőrökbe
sublative dezertőrre dezertőrökre
allative dezertőrhöz dezertőrökhöz
elative dezertőrből dezertőrökből
delative dezertőrről dezertőrökről
ablative dezertőrtől dezertőröktől
Possessive forms of dezertőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dezertőröm dezertőreim
2nd person sing. dezertőröd dezertőreid
3rd person sing. dezertőre dezertőrei
1st person plural dezertőrünk dezertőreink
2nd person plural dezertőrötök dezertőreitek
3rd person plural dezertőrük dezertőreik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2