dezertőr
Hungarian
Etymology
Borrowed from German Deserteur, from French déserteur (“deserter”)[1], from déserter (“to desert”). With -őr ending.
Pronunciation
Noun
dezertőr (plural dezertőrök)
Declension
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | dezertőr | dezertőrök |
| accusative | dezertőrt | dezertőröket |
| dative | dezertőrnek | dezertőröknek |
| instrumental | dezertőrrel | dezertőrökkel |
| causal-final | dezertőrért | dezertőrökért |
| translative | dezertőrré | dezertőrökké |
| terminative | dezertőrig | dezertőrökig |
| essive-formal | dezertőrként | dezertőrökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | dezertőrben | dezertőrökben |
| superessive | dezertőrön | dezertőrökön |
| adessive | dezertőrnél | dezertőröknél |
| illative | dezertőrbe | dezertőrökbe |
| sublative | dezertőrre | dezertőrökre |
| allative | dezertőrhöz | dezertőrökhöz |
| elative | dezertőrből | dezertőrökből |
| delative | dezertőrről | dezertőrökről |
| ablative | dezertőrtől | dezertőröktől |
| non-attributive possessive - singular |
dezertőré | dezertőröké |
| non-attributive possessive - plural |
dezertőréi | dezertőrökéi |
| Possessive forms of dezertőr | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | dezertőröm | dezertőreim |
| 2nd person sing. | dezertőröd | dezertőreid |
| 3rd person sing. | dezertőre | dezertőrei |
| 1st person plural | dezertőrünk | dezertőreink |
| 2nd person plural | dezertőrötök | dezertőreitek |
| 3rd person plural | dezertőrük | dezertőreik |
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN