dezorientáció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From French[1] désorientation with +‎ -áció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈdɛzoriʲɛntaːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: dez‧ori‧en‧tá‧ció

Noun[edit]

dezorientáció (plural dezorientációk)

  1. disorientation

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative dezorientáció dezorientációk
accusative dezorientációt dezorientációkat
dative dezorientációnak dezorientációknak
instrumental dezorientációval dezorientációkkal
causal-final dezorientációért dezorientációkért
translative dezorientációvá dezorientációkká
terminative dezorientációig dezorientációkig
essive-formal dezorientációként dezorientációkként
essive-modal
inessive dezorientációban dezorientációkban
superessive dezorientáción dezorientációkon
adessive dezorientációnál dezorientációknál
illative dezorientációba dezorientációkba
sublative dezorientációra dezorientációkra
allative dezorientációhoz dezorientációkhoz
elative dezorientációból dezorientációkból
delative dezorientációról dezorientációkról
ablative dezorientációtól dezorientációktól
Possessive forms of dezorientáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dezorientációm dezorientációim
2nd person sing. dezorientációd dezorientációid
3rd person sing. dezorientációja dezorientációi
1st person plural dezorientációnk dezorientációink
2nd person plural dezorientációtok dezorientációitok
3rd person plural dezorientációjuk dezorientációik

Related terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Bakos Ferenc & Fábián Pál, Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989, ISBN 963 05 5307 4