dialektus

Hungarian

dialektus (plural dialektusok)

dialect (a language variety that is characteristic of a particular area, community or group)
Synonyms: nyelvjárás, tájnyelv, tájszólás
- 1939, Zsigmond Móricz, Életem regénye‎^[1]:
  Az iskolában a mi nyelvünket tanulták meg a más dialektust beszélők.
  (please add an English translation of this quotation)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	dialektus	dialektusok
accusative	dialektust	dialektusokat
dative	dialektusnak	dialektusoknak
instrumental	dialektussal	dialektusokkal
causal-final	dialektusért	dialektusokért
translative	dialektussá	dialektusokká
terminative	dialektusig	dialektusokig
essive-formal	dialektusként	dialektusokként
essive-modal	—	—
inessive	dialektusban	dialektusokban
superessive	dialektuson	dialektusokon
adessive	dialektusnál	dialektusoknál
illative	dialektusba	dialektusokba
sublative	dialektusra	dialektusokra
allative	dialektushoz	dialektusokhoz
elative	dialektusból	dialektusokból
delative	dialektusról	dialektusokról
ablative	dialektustól	dialektusoktól
non-attributive possessive - singular	dialektusé	dialektusoké
non-attributive possessive - plural	dialektuséi	dialektusokéi

Possessive forms of dialektus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	dialektusom	dialektusaim
2nd person sing.	dialektusod	dialektusaid
3rd person sing.	dialektusa	dialektusai
1st person plural	dialektusunk	dialektusaink
2nd person plural	dialektusotok	dialektusaitok
3rd person plural	dialektusuk	dialektusaik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

dialektus m