Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search



nyelv +‎ járás


  • IPA(key): [ˈɲɛlvjaːraːʃ]
  • Hyphenation: nyelv‧já‧rás


nyelvjárás (plural nyelvjárások)

  1. dialect (a language variety that is characteristic of a particular area, community or group)
    Synonyms: tájnyelv, tájszólás, dialektus


Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative nyelvjárás nyelvjárások
accusative nyelvjárást nyelvjárásokat
dative nyelvjárásnak nyelvjárásoknak
instrumental nyelvjárással nyelvjárásokkal
causal-final nyelvjárásért nyelvjárásokért
translative nyelvjárássá nyelvjárásokká
terminative nyelvjárásig nyelvjárásokig
essive-formal nyelvjárásként nyelvjárásokként
inessive nyelvjárásban nyelvjárásokban
superessive nyelvjáráson nyelvjárásokon
adessive nyelvjárásnál nyelvjárásoknál
illative nyelvjárásba nyelvjárásokba
sublative nyelvjárásra nyelvjárásokra
allative nyelvjáráshoz nyelvjárásokhoz
elative nyelvjárásból nyelvjárásokból
delative nyelvjárásról nyelvjárásokról
ablative nyelvjárástól nyelvjárásoktól
Possessive forms of nyelvjárás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvjárásom nyelvjárásaim
2nd person sing. nyelvjárásod nyelvjárásaid
3rd person sing. nyelvjárása nyelvjárásai
1st person plural nyelvjárásunk nyelvjárásaink
2nd person plural nyelvjárásotok nyelvjárásaitok
3rd person plural nyelvjárásuk nyelvjárásaik

Derived terms[edit]