dinasztia

Hungarian

Etymology

From German Dynastie, from Ancient Greek δυναστεία (dunasteía, “power, dominion”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdinɒstijɒ]
• Hyphenation: di‧nasz‧tia

Noun

dinasztia (plural dinasztiák)

1. dynasty (a series of rulers or dynasts from one family)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	dinasztia	dinasztiák
accusative	dinasztiát	dinasztiákat
dative	dinasztiának	dinasztiáknak
instrumental	dinasztiával	dinasztiákkal
causal-final	dinasztiáért	dinasztiákért
translative	dinasztiává	dinasztiákká
terminative	dinasztiáig	dinasztiákig
essive-formal	dinasztiaként	dinasztiákként
essive-modal	—	—
inessive	dinasztiában	dinasztiákban
superessive	dinasztián	dinasztiákon
adessive	dinasztiánál	dinasztiáknál
illative	dinasztiába	dinasztiákba
sublative	dinasztiára	dinasztiákra
allative	dinasztiához	dinasztiákhoz
elative	dinasztiából	dinasztiákból
delative	dinasztiáról	dinasztiákról
ablative	dinasztiától	dinasztiáktól
non-attributive possessive - singular	dinasztiáé	dinasztiáké
non-attributive possessive - plural	dinasztiáéi	dinasztiákéi

Possessive forms of dinasztia
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	dinasztiám	dinasztiáim
2nd person sing.	dinasztiád	dinasztiáid
3rd person sing.	dinasztiája	dinasztiái
1st person plural	dinasztiánk	dinasztiáink
2nd person plural	dinasztiátok	dinasztiáitok
3rd person plural	dinasztiájuk	dinasztiáik

Synonyms

• uralkodócsalád
• uralkodóház