diszkréció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from German Diskretion, from French discrétion.[1] With Latinate -ció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈdiskreːt͡sijoː]
  • Hyphenation: diszk‧ré‧ció
  • Rhymes: -joː

Noun[edit]

diszkréció (plural diszkréciók)

  1. discretion

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative diszkréció diszkréciók
accusative diszkréciót diszkréciókat
dative diszkréciónak diszkrécióknak
instrumental diszkrécióval diszkréciókkal
causal-final diszkrécióért diszkréciókért
translative diszkrécióvá diszkréciókká
terminative diszkrécióig diszkréciókig
essive-formal diszkrécióként diszkréciókként
essive-modal
inessive diszkrécióban diszkréciókban
superessive diszkréción diszkréciókon
adessive diszkréciónál diszkrécióknál
illative diszkrécióba diszkréciókba
sublative diszkrécióra diszkréciókra
allative diszkrécióhoz diszkréciókhoz
elative diszkrécióból diszkréciókból
delative diszkrécióról diszkréciókról
ablative diszkréciótól diszkrécióktól
non-attributive
possessive - singular
diszkrécióé diszkrécióké
non-attributive
possessive - plural
diszkrécióéi diszkréciókéi
Possessive forms of diszkréció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. diszkrécióm diszkrécióim
2nd person sing. diszkréciód diszkrécióid
3rd person sing. diszkréciója diszkréciói
1st person plural diszkréciónk diszkrécióink
2nd person plural diszkréciótok diszkrécióitok
3rd person plural diszkréciójuk diszkrécióik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN