diszkréció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Diskretion, from French discrétion[1] with +‎ -ció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈdiskreːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: diszk‧ré‧ció

Noun[edit]

diszkréció ‎(plural diszkréciók)

  1. discretion

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative diszkréció diszkréciók
accusative diszkréciót diszkréciókat
dative diszkréciónak diszkrécióknak
instrumental diszkrécióval diszkréciókkal
causal-final diszkrécióért diszkréciókért
translative diszkrécióvá diszkréciókká
terminative diszkrécióig diszkréciókig
essive-formal diszkrécióként diszkréciókként
essive-modal
inessive diszkrécióban diszkréciókban
superessive diszkréción diszkréciókon
adessive diszkréciónál diszkrécióknál
illative diszkrécióba diszkréciókba
sublative diszkrécióra diszkréciókra
allative diszkrécióhoz diszkréciókhoz
elative diszkrécióból diszkréciókból
delative diszkrécióról diszkréciókról
ablative diszkréciótól diszkrécióktól
Possessive forms of diszkréció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. diszkrécióm diszkrécióim
2nd person sing. diszkréciód diszkrécióid
3rd person sing. diszkréciója diszkréciói
1st person plural diszkréciónk diszkrécióink
2nd person plural diszkréciótok diszkrécióitok
3rd person plural diszkréciójuk diszkrécióik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2