diszpécser

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the Russian диспе́тчер ‎(dispétčer), from the English dispatcher.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈdispeːt͡ʃɛr]
  • Hyphenation: disz‧pé‧cser

Noun[edit]

diszpécser ‎(plural diszpécserek)

  1. dispatcher

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative diszpécser diszpécserek
accusative diszpécsert diszpécsereket
dative diszpécsernek diszpécsereknek
instrumental diszpécserrel diszpécserekkel
causal-final diszpécserért diszpécserekért
translative diszpécserré diszpécserekké
terminative diszpécserig diszpécserekig
essive-formal diszpécserként diszpécserekként
essive-modal
inessive diszpécserben diszpécserekben
superessive diszpécseren diszpécsereken
adessive diszpécsernél diszpécsereknél
illative diszpécserbe diszpécserekbe
sublative diszpécserre diszpécserekre
allative diszpécserhez diszpécserekhez
elative diszpécserből diszpécserekből
delative diszpécserről diszpécserekről
ablative diszpécsertől diszpécserektől
Possessive forms of diszpécser
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. diszpécserem diszpécsereim
2nd person sing. diszpécsered diszpécsereid
3rd person sing. diszpécsere diszpécserei
1st person plural diszpécserünk diszpécsereink
2nd person plural diszpécseretek diszpécsereitek
3rd person plural diszpécserük diszpécsereik