dokumentum

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin documentum(example, proof, lesson), from docere(to teach).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈdokumɛntum]
  • Hyphenation: do‧ku‧men‧tum

Noun[edit]

dokumentum ‎(plural dokumentumok)

  1. document

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative dokumentum dokumentumok
accusative dokumentumot dokumentumokat
dative dokumentumnak dokumentumoknak
instrumental dokumentummal dokumentumokkal
causal-final dokumentumért dokumentumokért
translative dokumentummá dokumentumokká
terminative dokumentumig dokumentumokig
essive-formal dokumentumként dokumentumokként
essive-modal
inessive dokumentumban dokumentumokban
superessive dokumentumon dokumentumokon
adessive dokumentumnál dokumentumoknál
illative dokumentumba dokumentumokba
sublative dokumentumra dokumentumokra
allative dokumentumhoz dokumentumokhoz
elative dokumentumból dokumentumokból
delative dokumentumról dokumentumokról
ablative dokumentumtól dokumentumoktól
Possessive forms of dokumentum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dokumentumom dokumentumaim
2nd person sing. dokumentumod dokumentumaid
3rd person sing. dokumentuma dokumentumai
1st person plural dokumentumunk dokumentumaink
2nd person plural dokumentumotok dokumentumaitok
3rd person plural dokumentumuk dokumentumaik

Derived terms[edit]