egyensúly

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

egyen- (equal) +‎ súly (weight)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛɟɛnʃuːj]
  • Hyphenation: egyen‧súly

Noun[edit]

egyensúly (plural egyensúlyok)

  1. balance, equilibrium

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative egyensúly egyensúlyok
accusative egyensúlyt egyensúlyokat
dative egyensúlynak egyensúlyoknak
instrumental egyensúllyal egyensúlyokkal
causal-final egyensúlyért egyensúlyokért
translative egyensúllyá egyensúlyokká
terminative egyensúlyig egyensúlyokig
essive-formal egyensúlyként egyensúlyokként
essive-modal
inessive egyensúlyban egyensúlyokban
superessive egyensúlyon egyensúlyokon
adessive egyensúlynál egyensúlyoknál
illative egyensúlyba egyensúlyokba
sublative egyensúlyra egyensúlyokra
allative egyensúlyhoz egyensúlyokhoz
elative egyensúlyból egyensúlyokból
delative egyensúlyról egyensúlyokról
ablative egyensúlytól egyensúlyoktól
Possessive forms of egyensúly
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyensúlyom egyensúlyaim
2nd person sing. egyensúlyod egyensúlyaid
3rd person sing. egyensúlya egyensúlyai
1st person plural egyensúlyunk egyensúlyaink
2nd person plural egyensúlyotok egyensúlyaitok
3rd person plural egyensúlyuk egyensúlyaik

Derived terms[edit]

See also[edit]