elégia

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: elegia and elegía

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin elegia.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛleːɡiʲɒ]
  • Hyphenation: elé‧gia

Noun[edit]

elégia (plural elégiák)

  1. elegy

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative elégia elégiák
accusative elégiát elégiákat
dative elégiának elégiáknak
instrumental elégiával elégiákkal
causal-final elégiáért elégiákért
translative elégiává elégiákká
terminative elégiáig elégiákig
essive-formal elégiaként elégiákként
essive-modal
inessive elégiában elégiákban
superessive elégián elégiákon
adessive elégiánál elégiáknál
illative elégiába elégiákba
sublative elégiára elégiákra
allative elégiához elégiákhoz
elative elégiából elégiákból
delative elégiáról elégiákról
ablative elégiától elégiáktól
Possessive forms of elégia
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elégiám elégiáim
2nd person sing. elégiád elégiáid
3rd person sing. elégiája elégiái
1st person plural elégiánk elégiáink
2nd person plural elégiátok elégiáitok
3rd person plural elégiájuk elégiáik

References[edit]