elegáns

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: elegans

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin elegans[1] with +‎ -áns ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛlɛɡaːnʃ]
  • Hyphenation: ele‧gáns

Adjective[edit]

elegáns (comparative elegánsabb, superlative legelegánsabb)

  1. elegant

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative elegáns elegánsak
accusative elegánsat elegánsakat
dative elegánsnak elegánsaknak
instrumental elegánssal elegánsakkal
causal-final elegánsért elegánsakért
translative elegánssá elegánsakká
terminative elegánsig elegánsakig
essive-formal elegánsként elegánsakként
essive-modal
inessive elegánsban elegánsakban
superessive elegánson elegánsakon
adessive elegánsnál elegánsaknál
illative elegánsba elegánsakba
sublative elegánsra elegánsakra
allative elegánshoz elegánsakhoz
elative elegánsból elegánsakból
delative elegánsról elegánsakról
ablative elegánstól elegánsaktól

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2