elfoglalt

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

elfoglal (to occupy) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛlfoɡlɒlt]
  • Hyphenation: el‧fog‧lalt
  • Rhymes: -ɒlt

Verb

[edit]

elfoglalt

  1. third-person singular indicative past indefinite of elfoglal

Participle

[edit]

elfoglalt

  1. past participle of elfoglal

Adjective

[edit]

elfoglalt (comparative elfoglaltabb, superlative legelfoglaltabb)

  1. occupied, busy

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative elfoglalt elfoglaltak
accusative elfoglaltat elfoglaltakat
dative elfoglaltnak elfoglaltaknak
instrumental elfoglalttal elfoglaltakkal
causal-final elfoglaltért elfoglaltakért
translative elfoglalttá elfoglaltakká
terminative elfoglaltig elfoglaltakig
essive-formal elfoglaltként elfoglaltakként
essive-modal
inessive elfoglaltban elfoglaltakban
superessive elfoglalton elfoglaltakon
adessive elfoglaltnál elfoglaltaknál
illative elfoglaltba elfoglaltakba
sublative elfoglaltra elfoglaltakra
allative elfoglalthoz elfoglaltakhoz
elative elfoglaltból elfoglaltakból
delative elfoglaltról elfoglaltakról
ablative elfoglalttól elfoglaltaktól
non-attributive
possessive - singular
elfoglalté elfoglaltaké
non-attributive
possessive - plural
elfoglaltéi elfoglaltakéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • elfoglalt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elfoglalt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).