elfoglalt
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]elfoglal (“to occupy”) + -t (past-tense and past-participle suffix)
Pronunciation
[edit]Verb
[edit]elfoglalt
Participle
[edit]elfoglalt
Adjective
[edit]elfoglalt (comparative elfoglaltabb, superlative legelfoglaltabb)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | elfoglalt | elfoglaltak |
| accusative | elfoglaltat | elfoglaltakat |
| dative | elfoglaltnak | elfoglaltaknak |
| instrumental | elfoglalttal | elfoglaltakkal |
| causal-final | elfoglaltért | elfoglaltakért |
| translative | elfoglalttá | elfoglaltakká |
| terminative | elfoglaltig | elfoglaltakig |
| essive-formal | elfoglaltként | elfoglaltakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elfoglaltban | elfoglaltakban |
| superessive | elfoglalton | elfoglaltakon |
| adessive | elfoglaltnál | elfoglaltaknál |
| illative | elfoglaltba | elfoglaltakba |
| sublative | elfoglaltra | elfoglaltakra |
| allative | elfoglalthoz | elfoglaltakhoz |
| elative | elfoglaltból | elfoglaltakból |
| delative | elfoglaltról | elfoglaltakról |
| ablative | elfoglalttól | elfoglaltaktól |
| non-attributive possessive – singular |
elfoglalté | elfoglaltaké |
| non-attributive possessive – plural |
elfoglaltéi | elfoglaltakéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- elfoglalt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- elfoglalt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).