emlék

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Back-formation from emlékezik or from emlékeztet. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛmleːk]
  • Hyphenation: em‧lék

Noun[edit]

emlék (plural emlékek)

  1. memory (a record in the brain one can remember to)
  2. souvenir, keepsake, relic (object)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative emlék emlékek
accusative emléket emlékeket
dative emléknek emlékeknek
instrumental emlékkel emlékekkel
causal-final emlékért emlékekért
translative emlékké emlékekké
terminative emlékig emlékekig
essive-formal emlékként emlékekként
essive-modal
inessive emlékben emlékekben
superessive emléken emlékeken
adessive emléknél emlékeknél
illative emlékbe emlékekbe
sublative emlékre emlékekre
allative emlékhez emlékekhez
elative emlékből emlékekből
delative emlékről emlékekről
ablative emléktől emlékektől
Possessive forms of emlék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. emlékem emlékeim
2nd person sing. emléked emlékeid
3rd person sing. emléke emlékei
1st person plural emlékünk emlékeink
2nd person plural emléketek emlékeitek
3rd person plural emlékük emlékeik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6