engedelmes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

engedelem +‎ -es

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈɛŋɡɛdɛlmɛʃ]
  • Hyphenation: en‧ge‧del‧mes
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective[edit]

engedelmes (comparative engedelmesebb, superlative legengedelmesebb)

  1. obedient

Declension[edit]

Inflection of engedelmes
singular plural
nominative engedelmes engedelmesek
accusative engedelmeset
engedelmest
engedelmeseket
dative engedelmesnek engedelmeseknek
instrumental engedelmessel engedelmesekkel
causal-final engedelmesért engedelmesekért
translative engedelmessé engedelmesekké
terminative engedelmesig engedelmesekig
essive-formal engedelmesként engedelmesekként
essive-modal
inessive engedelmesben engedelmesekben
superessive engedelmesen engedelmeseken
adessive engedelmesnél engedelmeseknél
illative engedelmesbe engedelmesekbe
sublative engedelmesre engedelmesekre
allative engedelmeshez engedelmesekhez
elative engedelmesből engedelmesekből
delative engedelmesről engedelmesekről
ablative engedelmestől engedelmesektől
non-attributive
possessive - singular
engedelmesé engedelmeseké
non-attributive
possessive - plural
engedelmeséi engedelmesekéi

Derived terms[edit]