engedelmesség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

engedelmes +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛŋɡɛdɛlmɛʃːeːɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: en‧ge‧del‧mes‧ség

Noun[edit]

engedelmesség ‎(plural engedelmességek)

  1. obedience

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative engedelmesség engedelmességek
accusative engedelmességet engedelmességeket
dative engedelmességnek engedelmességeknek
instrumental engedelmességgel engedelmességekkel
causal-final engedelmességért engedelmességekért
translative engedelmességgé engedelmességekké
terminative engedelmességig engedelmességekig
essive-formal engedelmességként engedelmességekként
essive-modal
inessive engedelmességben engedelmességekben
superessive engedelmességen engedelmességeken
adessive engedelmességnél engedelmességeknél
illative engedelmességbe engedelmességekbe
sublative engedelmességre engedelmességekre
allative engedelmességhez engedelmességekhez
elative engedelmességből engedelmességekből
delative engedelmességről engedelmességekről
ablative engedelmességtől engedelmességektől
Possessive forms of engedelmesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. engedelmességem engedelmességeim
2nd person sing. engedelmességed engedelmességeid
3rd person sing. engedelmessége engedelmességei
1st person plural engedelmességünk engedelmességeink
2nd person plural engedelmességetek engedelmességeitek
3rd person plural engedelmességük engedelmességeik