engedetlenség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

engedetlen +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛŋɡɛdɛtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: en‧ge‧det‧len‧ség

Noun[edit]

engedetlenség (plural engedetlenségek)

  1. disobedience, insubordination, rebelliousness

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative engedetlenség engedetlenségek
accusative engedetlenséget engedetlenségeket
dative engedetlenségnek engedetlenségeknek
instrumental engedetlenséggel engedetlenségekkel
causal-final engedetlenségért engedetlenségekért
translative engedetlenséggé engedetlenségekké
terminative engedetlenségig engedetlenségekig
essive-formal engedetlenségként engedetlenségekként
essive-modal engedetlenségül
inessive engedetlenségben engedetlenségekben
superessive engedetlenségen engedetlenségeken
adessive engedetlenségnél engedetlenségeknél
illative engedetlenségbe engedetlenségekbe
sublative engedetlenségre engedetlenségekre
allative engedetlenséghez engedetlenségekhez
elative engedetlenségből engedetlenségekből
delative engedetlenségről engedetlenségekről
ablative engedetlenségtől engedetlenségektől
Possessive forms of engedetlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. engedetlenségem engedetlenségeim
2nd person sing. engedetlenséged engedetlenségeid
3rd person sing. engedetlensége engedetlenségei
1st person plural engedetlenségünk engedetlenségeink
2nd person plural engedetlenségetek engedetlenségeitek
3rd person plural engedetlenségük engedetlenségeik