eseménytelen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

esemény (event) +‎ -telen (-less, without)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛʃɛmeːɲtɛlɛn]
  • Hyphenation: ese‧mény‧te‧len

Adjective

[edit]

eseménytelen (comparative eseménytelenebb, superlative legeseménytelenebb)

  1. uneventful
    Antonym: eseménydús

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative eseménytelen eseménytelenek
accusative eseménytelent eseményteleneket
dative eseménytelennek eseményteleneknek
instrumental eseménytelennel eseménytelenekkel
causal-final eseménytelenért eseménytelenekért
translative eseménytelenné eseménytelenekké
terminative eseménytelenig eseménytelenekig
essive-formal eseménytelenként eseménytelenekként
essive-modal eseménytelenül
inessive eseménytelenben eseménytelenekben
superessive eseménytelenen eseményteleneken
adessive eseménytelennél eseményteleneknél
illative eseménytelenbe eseménytelenekbe
sublative eseménytelenre eseménytelenekre
allative eseménytelenhez eseménytelenekhez
elative eseménytelenből eseménytelenekből
delative eseménytelenről eseménytelenekről
ablative eseménytelentől eseménytelenektől
non-attributive
possessive - singular
eseménytelené eseményteleneké
non-attributive
possessive - plural
eseménytelenéi eseménytelenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • eseménytelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • eseménytelen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).