extrém

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: extrem and Extrem

Czech[edit]

Noun[edit]

extrém m

  1. extreme (thing at one of the opposite ends of a range or scale)

Related terms[edit]

See also[edit]


Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German extrem, from Latin extremus.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛkstreːm]
  • Hyphenation: ext‧rém

Adjective[edit]

extrém (comparative extrémebb, superlative legextrémebb)

  1. extreme

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative extrém extrémek
accusative extrémet extrémeket
dative extrémnek extrémeknek
instrumental extrémmel extrémekkel
causal-final extrémért extrémekért
translative extrémmé extrémekké
terminative extrémig extrémekig
essive-formal extrémként extrémekként
essive-modal
inessive extrémben extrémekben
superessive extrémen extrémeken
adessive extrémnél extrémeknél
illative extrémbe extrémekbe
sublative extrémre extrémekre
allative extrémhez extrémekhez
elative extrémből extrémekből
delative extrémről extrémekről
ablative extrémtől extrémektől

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2