fánk

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: fank

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfaːŋk]
  • Hyphenation: fánk

Etymology 1[edit]

From German Pfannkuchen (pancake, doughnut), from Pfanne (frying pan) + Kuchen (milk-loaf, cake).

Noun[edit]

fánkok

fánk (plural fánkok)

  1. doughnut, donut
Declension[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative fánk fánkok
accusative fánkot fánkokat
dative fánknak fánkoknak
instrumental fánkkal fánkokkal
causal-final fánkért fánkokért
translative fánkká fánkokká
terminative fánkig fánkokig
essive-formal fánkként fánkokként
essive-modal
inessive fánkban fánkokban
superessive fánkon fánkokon
adessive fánknál fánkoknál
illative fánkba fánkokba
sublative fánkra fánkokra
allative fánkhoz fánkokhoz
elative fánkból fánkokból
delative fánkról fánkokról
ablative fánktól fánkoktól
Possessive forms of fánk
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fánkom fánkjaim
2nd person sing. fánkod fánkjaid
3rd person sing. fánkja fánkjai
1st person plural fánkunk fánkjaink
2nd person plural fánkotok fánkjaitok
3rd person plural fánkjuk fánkjaik

Etymology 2[edit]

fa +‎ -nk

Noun[edit]

fánk

  1. first-person plural (single possession) possessive of fa
    Ez a mi fánk.This is our tree.
Declension[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative fánk
accusative fánkat
dative fánknak
instrumental fánkkal
causal-final fánkért
translative fánkká
terminative fánkig
essive-formal fánkként
essive-modal
inessive fánkban
superessive fánkon
adessive fánknál
illative fánkba
sublative fánkra
allative fánkhoz
elative fánkból
delative fánkról
ablative fánktól