fanatikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin fānāticus (divinely inspired, frenzied), from fānum (temple).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɒnɒtikuʃ]
  • Hyphenation: fa‧na‧ti‧kus

Adjective[edit]

fanatikus (comparative fanatikusabb, superlative legfanatikusabb)

  1. fanatic

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative fanatikus fanatikusak
accusative fanatikusat fanatikusakat
dative fanatikusnak fanatikusaknak
instrumental fanatikussal fanatikusakkal
causal-final fanatikusért fanatikusakért
translative fanatikussá fanatikusakká
terminative fanatikusig fanatikusakig
essive-formal fanatikusként fanatikusakként
essive-modal
inessive fanatikusban fanatikusakban
superessive fanatikuson fanatikusakon
adessive fanatikusnál fanatikusaknál
illative fanatikusba fanatikusakba
sublative fanatikusra fanatikusakra
allative fanatikushoz fanatikusakhoz
elative fanatikusból fanatikusakból
delative fanatikusról fanatikusakról
ablative fanatikustól fanatikusaktól

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

See also[edit]

See also[edit]

References[edit]