fanatikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin fanaticus[1] +‎ -ikus.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɒnɒtikuʃ]
  • Hyphenation: fa‧na‧ti‧kus

Adjective[edit]

fanatikus (comparative fanatikusabb, superlative legfanatikusabb)

  1. fanatic

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative fanatikus fanatikusak
accusative fanatikusat fanatikusakat
dative fanatikusnak fanatikusaknak
instrumental fanatikussal fanatikusakkal
causal-final fanatikusért fanatikusakért
translative fanatikussá fanatikusakká
terminative fanatikusig fanatikusakig
essive-formal fanatikusként fanatikusakként
essive-modal
inessive fanatikusban fanatikusakban
superessive fanatikuson fanatikusakon
adessive fanatikusnál fanatikusaknál
illative fanatikusba fanatikusakba
sublative fanatikusra fanatikusakra
allative fanatikushoz fanatikusakhoz
elative fanatikusból fanatikusakból
delative fanatikusról fanatikusakról
ablative fanatikustól fanatikusaktól

Synonyms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2