fejű

Hungarian

Etymology

fej (“head”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛjyː]
• Hyphenation: fe‧jű

Adjective

fejű (not comparable)

1. -headed (having a specific kind or head or a specific number of head[s])

   hétfejű sárkány ― seven-headed dragon

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	fejű	fejűek
accusative	fejűt	fejűeket
dative	fejűnek	fejűeknek
instrumental	fejűvel	fejűekkel
causal-final	fejűért	fejűekért
translative	fejűvé	fejűekké
terminative	fejűig	fejűekig
essive-formal	fejűként	fejűekként
essive-modal	—	—
inessive	fejűben	fejűekben
superessive	fejűn	fejűeken
adessive	fejűnél	fejűeknél
illative	fejűbe	fejűekbe
sublative	fejűre	fejűekre
allative	fejűhöz	fejűekhez
elative	fejűből	fejűekből
delative	fejűről	fejűekről
ablative	fejűtől	fejűektől
non-attributive possessive - singular	fejűé	fejűeké
non-attributive possessive - plural	fejűéi	fejűekéi

Derived terms

• háromfejű
• kétfejű
• nagyfejű
• négyfejű
• önfejű

Coordinate terms

• (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú