fejlemény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the archaic fejlik +‎ -emény

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛjlɛmeːɲ]
  • Hyphenation: fej‧le‧mény

Noun[edit]

fejlemény (plural fejlemények)

  1. development, news
    Van valami fejlemény az ügyben? - Is there any development with the case/matter/affair?

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fejlemény fejlemények
accusative fejleményt fejleményeket
dative fejleménynek fejleményeknek
instrumental fejleménnyel fejleményekkel
causal-final fejleményért fejleményekért
translative fejleménnyé fejleményekké
terminative fejleményig fejleményekig
essive-formal fejleményként fejleményekként
essive-modal
inessive fejleményben fejleményekben
superessive fejleményen fejleményeken
adessive fejleménynél fejleményeknél
illative fejleménybe fejleményekbe
sublative fejleményre fejleményekre
allative fejleményhez fejleményekhez
elative fejleményből fejleményekből
delative fejleményről fejleményekről
ablative fejleménytől fejleményektől
Possessive forms of fejlemény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fejleményem fejleményeim
2nd person sing. fejleményed fejleményeid
3rd person sing. fejleménye fejleményei
1st person plural fejleményünk fejleményeink
2nd person plural fejleményetek fejleményeitek
3rd person plural fejleményük fejleményeik