feltaláló

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

present participle of feltalál

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛltɒlaːloː]
  • Hyphenation: fel‧ta‧lá‧ló

Noun[edit]

feltaláló ‎(plural feltalálók)

  1. inventor

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative feltaláló feltalálók
accusative feltalálót feltalálókat
dative feltalálónak feltalálóknak
instrumental feltalálóval feltalálókkal
causal-final feltalálóért feltalálókért
translative feltalálóvá feltalálókká
terminative feltalálóig feltalálókig
essive-formal feltalálóként feltalálókként
essive-modal
inessive feltalálóban feltalálókban
superessive feltalálón feltalálókon
adessive feltalálónál feltalálóknál
illative feltalálóba feltalálókba
sublative feltalálóra feltalálókra
allative feltalálóhoz feltalálókhoz
elative feltalálóból feltalálókból
delative feltalálóról feltalálókról
ablative feltalálótól feltalálóktól
Possessive forms of feltaláló
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. feltalálóm feltalálóim
2nd person sing. feltalálód feltalálóid
3rd person sing. feltalálója feltalálói
1st person plural feltalálónk feltalálóink
2nd person plural feltalálótok feltalálóitok
3rd person plural feltalálójuk feltalálóik