fluktuáció

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from Latin fluctuatio.[1] With -áció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfluktuaːt͡sijoː]
  • Hyphenation: fluk‧tu‧á‧ció
  • Rhymes: -joː

Noun[edit]

fluktuáció (plural fluktuációk)

  1. fluctuation

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative fluktuáció fluktuációk
accusative fluktuációt fluktuációkat
dative fluktuációnak fluktuációknak
instrumental fluktuációval fluktuációkkal
causal-final fluktuációért fluktuációkért
translative fluktuációvá fluktuációkká
terminative fluktuációig fluktuációkig
essive-formal fluktuációként fluktuációkként
essive-modal
inessive fluktuációban fluktuációkban
superessive fluktuáción fluktuációkon
adessive fluktuációnál fluktuációknál
illative fluktuációba fluktuációkba
sublative fluktuációra fluktuációkra
allative fluktuációhoz fluktuációkhoz
elative fluktuációból fluktuációkból
delative fluktuációról fluktuációkról
ablative fluktuációtól fluktuációktól
non-attributive
possessive - singular
fluktuációé fluktuációké
non-attributive
possessive - plural
fluktuációéi fluktuációkéi
Possessive forms of fluktuáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fluktuációm fluktuációim
2nd person sing. fluktuációd fluktuációid
3rd person sing. fluktuációja fluktuációi
1st person plural fluktuációnk fluktuációink
2nd person plural fluktuációtok fluktuációitok
3rd person plural fluktuációjuk fluktuációik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN