fogékony

Hungarian

fog (“to catch”) +‎ -ékony (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)

fogékony (comparative fogékonyabb, superlative legfogékonyabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	fogékony	fogékonyak
accusative	fogékonyat	fogékonyakat
dative	fogékonynak	fogékonyaknak
instrumental	fogékonnyal	fogékonyakkal
causal-final	fogékonyért	fogékonyakért
translative	fogékonnyá	fogékonyakká
terminative	fogékonyig	fogékonyakig
essive-formal	fogékonyként	fogékonyakként
essive-modal	—	—
inessive	fogékonyban	fogékonyakban
superessive	fogékonyon	fogékonyakon
adessive	fogékonynál	fogékonyaknál
illative	fogékonyba	fogékonyakba
sublative	fogékonyra	fogékonyakra
allative	fogékonyhoz	fogékonyakhoz
elative	fogékonyból	fogékonyakból
delative	fogékonyról	fogékonyakról
ablative	fogékonytól	fogékonyaktól
non-attributive possessive - singular	fogékonyé	fogékonyaké
non-attributive possessive - plural	fogékonyéi	fogékonyakéi