forradalmár

Hungarian

Etymology

forradalom +‎ -ár

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈforːɒdɒlmaːr]
• Rhymes: -aːr
• Hyphenation: for‧ra‧dal‧már

Noun

forradalmár (plural forradalmárok)

1. revolutionary

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	forradalmár	forradalmárok
accusative	forradalmárt	forradalmárokat
dative	forradalmárnak	forradalmároknak
instrumental	forradalmárral	forradalmárokkal
causal-final	forradalmárért	forradalmárokért
translative	forradalmárrá	forradalmárokká
terminative	forradalmárig	forradalmárokig
essive-formal	forradalmárként	forradalmárokként
essive-modal	—	—
inessive	forradalmárban	forradalmárokban
superessive	forradalmáron	forradalmárokon
adessive	forradalmárnál	forradalmároknál
illative	forradalmárba	forradalmárokba
sublative	forradalmárra	forradalmárokra
allative	forradalmárhoz	forradalmárokhoz
elative	forradalmárból	forradalmárokból
delative	forradalmárról	forradalmárokról
ablative	forradalmártól	forradalmároktól
non-attributive possessive - singular	forradalmáré	forradalmároké
non-attributive possessive - plural	forradalmáréi	forradalmárokéi

Possessive forms of forradalmár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	forradalmárom	forradalmáraim
2nd person sing.	forradalmárod	forradalmáraid
3rd person sing.	forradalmára	forradalmárai
1st person plural	forradalmárunk	forradalmáraink
2nd person plural	forradalmárotok	forradalmáraitok
3rd person plural	forradalmáruk	forradalmáraik

Further reading

• forradalmár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN