frizura

See also: frizúra, frizură, and frizūra

Hungarian

First attested in 1777. Borrowed from German Frisur (“haircut”) with Latinized ending, from French frisure (“curl; curling”).^[1]

frizura (plural frizurák)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	frizura	frizurák
accusative	frizurát	frizurákat
dative	frizurának	frizuráknak
instrumental	frizurával	frizurákkal
causal-final	frizuráért	frizurákért
translative	frizurává	frizurákká
terminative	frizuráig	frizurákig
essive-formal	frizuraként	frizurákként
essive-modal	—	—
inessive	frizurában	frizurákban
superessive	frizurán	frizurákon
adessive	frizuránál	frizuráknál
illative	frizurába	frizurákba
sublative	frizurára	frizurákra
allative	frizurához	frizurákhoz
elative	frizurából	frizurákból
delative	frizuráról	frizurákról
ablative	frizurától	frizuráktól
non-attributive possessive – singular	frizuráé	frizuráké
non-attributive possessive – plural	frizuráéi	frizurákéi

Compound words

^ frizura in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)

frizura f

Borrowed from German Frisur (“haircut”) with Latinized ending, from French frisure (“curl; curling”).

frizúra f (Cyrillic spelling фризу́ра)