gettó

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: getto, Getto, gettò, gettō, and get to

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the German Getto, from the Italian ghetto(a separated quarter in a city for Jews).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɡɛtːoː]
  • Hyphenation: get‧tó

Noun[edit]

gettó ‎(plural gettók)

  1. ghetto

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative gettó gettók
accusative gettót gettókat
dative gettónak gettóknak
instrumental gettóval gettókkal
causal-final gettóért gettókért
translative gettóvá gettókká
terminative gettóig gettókig
essive-formal gettóként gettókként
essive-modal
inessive gettóban gettókban
superessive gettón gettókon
adessive gettónál gettóknál
illative gettóba gettókba
sublative gettóra gettókra
allative gettóhoz gettókhoz
elative gettóból gettókból
delative gettóról gettókról
ablative gettótól gettóktól
Possessive forms of gettó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gettóm gettóim
2nd person sing. gettód gettóid
3rd person sing. gettója gettói
1st person plural gettónk gettóink
2nd person plural gettótok gettóitok
3rd person plural gettójuk gettóik