gyönge

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Alternative forms[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɟøŋɡɛ]
  • Hyphenation: gyön‧ge

Adjective[edit]

gyönge (comparative gyöngébb, superlative leggyöngébb)

  1. weak

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gyönge gyöngék
accusative gyöngét gyöngéket
dative gyöngének gyöngéknek
instrumental gyöngével gyöngékkel
causal-final gyöngéért gyöngékért
translative gyöngévé gyöngékké
terminative gyöngéig gyöngékig
essive-formal gyöngeként gyöngékként
essive-modal
inessive gyöngében gyöngékben
superessive gyöngén gyöngéken
adessive gyöngénél gyöngéknél
illative gyöngébe gyöngékbe
sublative gyöngére gyöngékre
allative gyöngéhez gyöngékhez
elative gyöngéből gyöngékből
delative gyöngéről gyöngékről
ablative gyöngétől gyöngéktől

Antonyms[edit]