gyönyör

Hungarian

Etymology

First attested in 1805. Back-formation from gyönyörű. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɟøɲør]
• Hyphenation: gyö‧nyör
• Rhymes: -ør

Noun

gyönyör (plural gyönyörök)

1. pleasure

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	gyönyör	gyönyörök
accusative	gyönyört	gyönyöröket
dative	gyönyörnek	gyönyöröknek
instrumental	gyönyörrel	gyönyörökkel
causal-final	gyönyörért	gyönyörökért
translative	gyönyörré	gyönyörökké
terminative	gyönyörig	gyönyörökig
essive-formal	gyönyörként	gyönyörökként
essive-modal	—	—
inessive	gyönyörben	gyönyörökben
superessive	gyönyörön	gyönyörökön
adessive	gyönyörnél	gyönyöröknél
illative	gyönyörbe	gyönyörökbe
sublative	gyönyörre	gyönyörökre
allative	gyönyörhöz	gyönyörökhöz
elative	gyönyörből	gyönyörökből
delative	gyönyörről	gyönyörökről
ablative	gyönyörtől	gyönyöröktől
non-attributive possessive - singular	gyönyöré	gyönyöröké
non-attributive possessive - plural	gyönyöréi	gyönyörökéi

Possessive forms of gyönyör
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gyönyöröm	gyönyöreim
2nd person sing.	gyönyöröd	gyönyöreid
3rd person sing.	gyönyöre	gyönyörei
1st person plural	gyönyörünk	gyönyöreink
2nd person plural	gyönyörötök	gyönyöreitek
3rd person plural	gyönyörük	gyönyöreik

Further reading

• gyönyör in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN