gyönyör

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Back-formation from gyönyörű.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɟøɲør]
  • Hyphenation: gyö‧nyör

Noun[edit]

gyönyör ‎(plural gyönyörök)

  1. pleasure

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative gyönyör gyönyörök
accusative gyönyört gyönyöröket
dative gyönyörnek gyönyöröknek
instrumental gyönyörrel gyönyörökkel
causal-final gyönyörért gyönyörökért
translative gyönyörré gyönyörökké
terminative gyönyörig gyönyörökig
essive-formal gyönyörként gyönyörökként
essive-modal
inessive gyönyörben gyönyörökben
superessive gyönyörön gyönyörökön
adessive gyönyörnél gyönyöröknél
illative gyönyörbe gyönyörökbe
sublative gyönyörre gyönyörökre
allative gyönyörhöz gyönyörökhöz
elative gyönyörből gyönyörökből
delative gyönyörről gyönyörökről
ablative gyönyörtől gyönyöröktől
Possessive forms of gyönyör
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyönyöröm gyönyöreim
2nd person sing. gyönyöröd gyönyöreid
3rd person sing. gyönyöre gyönyörei
1st person plural gyönyörünk gyönyöreink
2nd person plural gyönyörötök gyönyöreitek
3rd person plural gyönyörük gyönyöreik