homlokcsont

Hungarian

homlokcsont (shown in green)

Etymology

homlok (“forehead”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhomlokt͡ʃont]
• Hyphenation: hom‧lok‧csont

Noun

homlokcsont (plural homlokcsontok)

1. (anatomy) frontal bone (the bone of the forehead)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	homlokcsont	homlokcsontok
accusative	homlokcsontot	homlokcsontokat
dative	homlokcsontnak	homlokcsontoknak
instrumental	homlokcsonttal	homlokcsontokkal
causal-final	homlokcsontért	homlokcsontokért
translative	homlokcsonttá	homlokcsontokká
terminative	homlokcsontig	homlokcsontokig
essive-formal	homlokcsontként	homlokcsontokként
essive-modal	—	—
inessive	homlokcsontban	homlokcsontokban
superessive	homlokcsonton	homlokcsontokon
adessive	homlokcsontnál	homlokcsontoknál
illative	homlokcsontba	homlokcsontokba
sublative	homlokcsontra	homlokcsontokra
allative	homlokcsonthoz	homlokcsontokhoz
elative	homlokcsontból	homlokcsontokból
delative	homlokcsontról	homlokcsontokról
ablative	homlokcsonttól	homlokcsontoktól
non-attributive possessive - singular	homlokcsonté	homlokcsontoké
non-attributive possessive - plural	homlokcsontéi	homlokcsontokéi

Possessive forms of homlokcsont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	homlokcsontom	homlokcsontjaim
2nd person sing.	homlokcsontod	homlokcsontjaid
3rd person sing.	homlokcsontja	homlokcsontjai
1st person plural	homlokcsontunk	homlokcsontjaink
2nd person plural	homlokcsontotok	homlokcsontjaitok
3rd person plural	homlokcsontjuk	homlokcsontjaik

Further reading

• homlokcsont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN