honfoglalás

Hungarian

Etymology

hon (“homeland”) +‎ foglalás (“taking”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhoɱfoɡlɒlaːʃ]
• Hyphenation: hon‧fog‧la‧lás

Noun

honfoglalás (plural honfoglalások)

1. Magyar conquest (lit. “conquest of the homeland”; the Hungarian conquest of the Carpathian Basin at the turn of the 9th and 10th centuries)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	honfoglalás	honfoglalások
accusative	honfoglalást	honfoglalásokat
dative	honfoglalásnak	honfoglalásoknak
instrumental	honfoglalással	honfoglalásokkal
causal-final	honfoglalásért	honfoglalásokért
translative	honfoglalássá	honfoglalásokká
terminative	honfoglalásig	honfoglalásokig
essive-formal	honfoglalásként	honfoglalásokként
essive-modal	—	—
inessive	honfoglalásban	honfoglalásokban
superessive	honfoglaláson	honfoglalásokon
adessive	honfoglalásnál	honfoglalásoknál
illative	honfoglalásba	honfoglalásokba
sublative	honfoglalásra	honfoglalásokra
allative	honfoglaláshoz	honfoglalásokhoz
elative	honfoglalásból	honfoglalásokból
delative	honfoglalásról	honfoglalásokról
ablative	honfoglalástól	honfoglalásoktól
non-attributive possessive - singular	honfoglalásé	honfoglalásoké
non-attributive possessive - plural	honfoglaláséi	honfoglalásokéi

Possessive forms of honfoglalás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	honfoglalásom	honfoglalásaim
2nd person sing.	honfoglalásod	honfoglalásaid
3rd person sing.	honfoglalása	honfoglalásai
1st person plural	honfoglalásunk	honfoglalásaink
2nd person plural	honfoglalásotok	honfoglalásaitok
3rd person plural	honfoglalásuk	honfoglalásaik

Related terms

• honfoglaló

 

Further reading

• honfoglalás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN