idétlenkedés

Hungarian

Etymology

idétlenkedik +‎ -és

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈideːtlɛŋkɛdeːʃ]
• Hyphenation: idét‧len‧ke‧dés

Noun

idétlenkedés

1. (derogatory) playing the fool, foolishness
   • 1972, Tamás Bárány, Fényes rokonság

     Az éneke nyávogás, a tánca ugra-bugrálás, a mókái: idétlenkedés. Csak ültek, azt mondja apád, sápadtan a páholy sötétjében, és nem mertek egymásra nézni. Előadás után pedig gyorsan szedelőzködtek és hazasiettek.

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	idétlenkedés	idétlenkedések
accusative	idétlenkedést	idétlenkedéseket
dative	idétlenkedésnek	idétlenkedéseknek
instrumental	idétlenkedéssel	idétlenkedésekkel
causal-final	idétlenkedésért	idétlenkedésekért
translative	idétlenkedéssé	idétlenkedésekké
terminative	idétlenkedésig	idétlenkedésekig
essive-formal	idétlenkedésként	idétlenkedésekként
essive-modal	—	—
inessive	idétlenkedésben	idétlenkedésekben
superessive	idétlenkedésen	idétlenkedéseken
adessive	idétlenkedésnél	idétlenkedéseknél
illative	idétlenkedésbe	idétlenkedésekbe
sublative	idétlenkedésre	idétlenkedésekre
allative	idétlenkedéshez	idétlenkedésekhez
elative	idétlenkedésből	idétlenkedésekből
delative	idétlenkedésről	idétlenkedésekről
ablative	idétlenkedéstől	idétlenkedésektől
non-attributive possessive - singular	idétlenkedésé	idétlenkedéseké
non-attributive possessive - plural	idétlenkedéséi	idétlenkedésekéi

Possessive forms of idétlenkedés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	idétlenkedésem	idétlenkedéseim
2nd person sing.	idétlenkedésed	idétlenkedéseid
3rd person sing.	idétlenkedése	idétlenkedései
1st person plural	idétlenkedésünk	idétlenkedéseink
2nd person plural	idétlenkedésetek	idétlenkedéseitek
3rd person plural	idétlenkedésük	idétlenkedéseik