igazságtalan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

igazság +‎ -talan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiɡɒʃːaːktɒlɒn]
  • Hyphenation: igaz‧ság‧ta‧lan

Adjective[edit]

igazságtalan (comparative igazságtalanabb, superlative legigazságtalanabb)

  1. unjust, unfair

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative igazságtalan igazságtalanok
accusative igazságtalant igazságtalanokat
dative igazságtalannak igazságtalanoknak
instrumental igazságtalannal igazságtalanokkal
causal-final igazságtalanért igazságtalanokért
translative igazságtalanná igazságtalanokká
terminative igazságtalanig igazságtalanokig
essive-formal igazságtalanként igazságtalanokként
essive-modal igazságtalanul
inessive igazságtalanban igazságtalanokban
superessive igazságtalanon igazságtalanokon
adessive igazságtalannál igazságtalanoknál
illative igazságtalanba igazságtalanokba
sublative igazságtalanra igazságtalanokra
allative igazságtalanhoz igazságtalanokhoz
elative igazságtalanból igazságtalanokból
delative igazságtalanról igazságtalanokról
ablative igazságtalantól igazságtalanoktól

Derived terms[edit]