igekötős

Hungarian

Etymology

igekötő (“verbal prefix”) +‎ -s (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɡɛkøtøːʃ]
• Hyphenation: ige‧kö‧tős
• Rhymes: -øːʃ

Adjective

igekötős (not comparable)

1. (grammar) with a verbal prefix

Declension

Inflection of igekötős
	singular	plural
nominative	igekötős	igekötősek
accusative	igekötőset igekötőst	igekötőseket
dative	igekötősnek	igekötőseknek
instrumental	igekötőssel	igekötősekkel
causal-final	igekötősért	igekötősekért
translative	igekötőssé	igekötősekké
terminative	igekötősig	igekötősekig
essive-formal	igekötősként	igekötősekként
essive-modal	—	—
inessive	igekötősben	igekötősekben
superessive	igekötősön	igekötőseken
adessive	igekötősnél	igekötőseknél
illative	igekötősbe	igekötősekbe
sublative	igekötősre	igekötősekre
allative	igekötőshöz	igekötősekhez
elative	igekötősből	igekötősekből
delative	igekötősről	igekötősekről
ablative	igekötőstől	igekötősektől
non-attributive possessive - singular	igekötősé	igekötőseké
non-attributive possessive - plural	igekötőséi	igekötősekéi

or less commonly

Inflection of igekötős
	singular	plural
nominative	igekötős	igekötősök
accusative	igekötőset igekötőst	igekötősöket
dative	igekötősnek	igekötősöknek
instrumental	igekötőssel	igekötősökkel
causal-final	igekötősért	igekötősökért
translative	igekötőssé	igekötősökké
terminative	igekötősig	igekötősökig
essive-formal	igekötősként	igekötősökként
essive-modal	—	—
inessive	igekötősben	igekötősökben
superessive	igekötősön	igekötősökön
adessive	igekötősnél	igekötősöknél
illative	igekötősbe	igekötősökbe
sublative	igekötősre	igekötősökre
allative	igekötőshöz	igekötősökhöz
elative	igekötősből	igekötősökből
delative	igekötősről	igekötősökről
ablative	igekötőstől	igekötősöktől
non-attributive possessive - singular	igekötősé	igekötősöké
non-attributive possessive - plural	igekötőséi	igekötősökéi