igekötő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ige +‎ kötő

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈiɡɛkøtøː]
  • Hyphenation: ige‧kö‧tő

Noun[edit]

igekötő (plural igekötők)

  1. (grammar) coverb, verbal prefix

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative igekötő igekötők
accusative igekötőt igekötőket
dative igekötőnek igekötőknek
instrumental igekötővel igekötőkkel
causal-final igekötőért igekötőkért
translative igekötővé igekötőkké
terminative igekötőig igekötőkig
essive-formal igekötőként igekötőkként
essive-modal
inessive igekötőben igekötőkben
superessive igekötőn igekötőkön
adessive igekötőnél igekötőknél
illative igekötőbe igekötőkbe
sublative igekötőre igekötőkre
allative igekötőhöz igekötőkhöz
elative igekötőből igekötőkből
delative igekötőről igekötőkről
ablative igekötőtől igekötőktől
Possessive forms of igekötő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. igekötőm igekötőim
2nd person sing. igekötőd igekötőid
3rd person sing. igekötője igekötői
1st person plural igekötőnk igekötőink
2nd person plural igekötőtök igekötőitek
3rd person plural igekötőjük igekötőik

See also[edit]