Jump to content

főnév

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From (main) +‎ név (name).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈføːneːv]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: fő‧név
  • Rhymes: -eːv

Noun

[edit]

főnév (plural főnevek)

  1. (grammar) substantive, noun (strict sense)
    Hyponyms: tulajdonnév, köznév
    Coordinate terms: melléknév, számnév

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative főnév főnevek
accusative főnevet főneveket
dative főnévnek főneveknek
instrumental főnévvel főnevekkel
causal-final főnévért főnevekért
translative főnévvé főnevekké
terminative főnévig főnevekig
essive-formal főnévként főnevekként
essive-modal
inessive főnévben főnevekben
superessive főnéven főneveken
adessive főnévnél főneveknél
illative főnévbe főnevekbe
sublative főnévre főnevekre
allative főnévhez főnevekhez
elative főnévből főnevekből
delative főnévről főnevekről
ablative főnévtől főnevektől
non-attributive
possessive - singular
főnévé főneveké
non-attributive
possessive - plural
főnévéi főnevekéi
Possessive forms of főnév
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. főnevem főneveim
2nd person sing. főneved főneveid
3rd person sing. főneve főnevei
1st person plural főnevünk főneveink
2nd person plural főnevetek főneveitek
3rd person plural főnevük főneveik

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

See also

[edit]

Further reading

[edit]
  • főnév in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN