kötő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: koto, kōto, Kōto, and kōtō

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

köt +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøtøː]
  • Hyphenation: kö‧tő

Adjective[edit]

kötő (not comparable)

  1. knitting
  2. binding

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kötő kötők
accusative kötőt kötőket
dative kötőnek kötőknek
instrumental kötővel kötőkkel
causal-final kötőért kötőkért
translative kötővé kötőkké
terminative kötőig kötőkig
essive-formal kötőként kötőkként
essive-modal
inessive kötőben kötőkben
superessive kötőn kötőkön
adessive kötőnél kötőknél
illative kötőbe kötőkbe
sublative kötőre kötőkre
allative kötőhöz kötőkhöz
elative kötőből kötőkből
delative kötőről kötőkről
ablative kötőtől kötőktől

Derived terms[edit]

Noun[edit]

kötő (plural kötők)

  1. knitter
  2. binder
  3. apron

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kötő kötők
accusative kötőt kötőket
dative kötőnek kötőknek
instrumental kötővel kötőkkel
causal-final kötőért kötőkért
translative kötővé kötőkké
terminative kötőig kötőkig
essive-formal kötőként kötőkként
essive-modal
inessive kötőben kötőkben
superessive kötőn kötőkön
adessive kötőnél kötőknél
illative kötőbe kötőkbe
sublative kötőre kötőkre
allative kötőhöz kötőkhöz
elative kötőből kötőkből
delative kötőről kötőkről
ablative kötőtől kötőktől
Possessive forms of kötő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötőm kötőim
2nd person sing. kötőd kötőid
3rd person sing. kötője kötői
1st person plural kötőnk kötőink
2nd person plural kötőtök kötőitek
3rd person plural kötőjük kötőik

Derived terms[edit]

Verb[edit]

kötő

  1. present participle of köt